ÁbeLili történetek

Bábszínházban voltun, mégpedig csecsemő színházban. Ábel nagyon élvezte (mi is) és a végén mentünk megrázni a csörgő bokrokat és megkostólni a labdákat - jó móka volt!

Egy kedves ismerősünk mesélte, hogy egyik gyermekük egyszer az ebédlőasztalnál, amikor egy vendég igen hosszan imádkozott az ebéd előtt, hangot adott nemtetszésének és éhségének: "Ámen mán!"

Ez jutott eszünkbe, amikor Ábel legutóbb már igen éhes lehetett, mert amikor a kicsi kezeit összetéve imádkoztam vele az ebéd előtt, nem várta ki az ima végét, mint ahogy szokta, hanem közben már elkezdte mondogatni "Áme, áme!" Hiszen ámen után mindig jön a kaja!!!

A fenti pelenkázáskor gyakran leröpítjük a (gondosan összeregasztott) pelenkát, hogy ne maradjon fenn és ne felejtsük el kidobni mert pl. ha elmegyünk otthonról, este hazaérve nem épp vendégváró illatokkal rendelkezik a szoba egy-egy ottmaradt kakis pelus után...

Egy ilyen jólirányzott (?) dobás után landolt a pelus a lépcső melletti falon egy -régebben képet tartó - pici szegen. Hát igen, ez lehetne a mostani életünk egyik jelképe:

Ábellel egyáltalán nem nézünk TV-t. Úgy látszik ez alól csak a Forma-1 lesz kivétel. Még reggel volt amikor a fiúk nagy egyetértésben nézték az időmérőt, Ábel pedig nagyokat börrögött közben :)

Amíg nem lehet Zetén lovagolni, addig jó lesz anya is.

Saci mami sokmindent megtanít Ábelnek. Például járni...

...vagy éppen a dolgozószéken rodeózni:

Hálából Ábel szépen szétszortírozta a Mami leveleit, majd igyekszik eltűnni a tett színhelyéről.

Csaba annyit bütykölt ma is a kétkerekűn, hogy muszáj volt kipróbálni:

Az éjszakáink még mindig elég zűrösek. Ha csak kétszer ébred Ábel, akkor nagyon jól jártunk. Csaba újabb fegyvert próbált bevetni a sűrű tápszer, a citromfű tea és hoemopátiás kúp után.  "Jó éjt papi"-t vett, amivel szédítik a szülőket, hogy ettől majd aztán hű, de fog aludni a gyermek. Igen ám, de Ábel este már csak tápszert kap és szopizik. "Mikor adjam neki?" tettem fel a kérdést a taktikázó Apucinak: "MINDIG!" - szólt a kissé kétségbeesett válasz.

Ezen a ragyogó napsütéses délutánon Ábel kezdett megismerkedni a lovakkal. Pontosabban csak Zete, a kis hucul dugta oda hozzánk az orrát.

Ábel ahogy meglátta szélesen elmosolyodott, rögtön megpróbálta meghuzigálni az üstökét és megsimogatta az orrát, a legkisebb félelem nélkül. Aztán amikor a fejét is oda akarta dugni Zete orrához, na azt már Apa is túl bátornak tartotta.

Egyik ismerősünk nemrég azt mondta Ábel nyáron már bizos lovagolni fog Apukájával:) Úgy tűnik ennek nem lesz semmi akadálya... 

Egyedi, külön bejáratú vasaláskönnyítő programunk van, Ábelnek hívják.

Íme munka közben:

Anyu ma üvegpohárból itatta Ábelt és furcsa koccanás hallatszott. Mi más lehetne, mint a foga?!?!? De én reggel nem láttam semmit a szájában!!!

Végre sikerült becserkeszni és tényleg lehet érezni két kis tarajt, meg látni is ha nagyon igyekszem. Megnyugodtunk, hogy mégsem lesz fogatlan a gyerek.

A szeparációs szorongás kellős közepén vagyunk. Az ehhez társuló nehézségek már hónapok óta megvannak. Ábel vernyogni kezd, ha kifelé megyek a szobából, éjjel többször is ellenőrzi, hogy megvagyok-e, idegen kezében csak akkor marad meg ha lát stb. De mostanában jönnek a kellemes következmények is, mégpedig az odabújás! Játék közben többször odamászik hozzám, felkapaszkodik, ilyenkor megölelgetem, feltankol és már robog is tovább - én meg ott maradok olvadozva... Csabával is műveli eme szívmelengető szeretgetést, így hesegetve el az aznapi bosszúságokat :) 

Újabban esténként szopizás közben is többször felnéz, hogy még megvagyok-e, sőt felnyújtja a kis kezét, amin végig kell puszilni az ujjait, majd odatartja a tenyerét és a kézfejét - én meg persze lelkesen puszilgatom, és mindenki elégedett :)))

Ma reggel tudtuk meg a szomorú hírt, hogy Bertalan papa elment. Hirtelen, váratlanul.

Emlékszem, amikor megtudtuk, hogy kisfiút várunk, de nevekről még nem is beszéltünk, Ő azt mondta, megálmodta az Ábel nevet és milyen jó lenne, ha így hívnánk. Erre mondta Csaba, hogy igen mi is erre a névre gondoltunk! Hihetetlen, nem?

Nagyon szerette Ábelt, mindig várta a találkozásokat, híreket, fényképeket. 

Őróla is majd sokat mesélünk Ábelnek... 

Ábel kapaszkodva áll és kurjongat. Nem feltétlenül egyszerre, de mindkettőt nagyon szereti. A korábban említett hamamam, mamama mellett tetete, jajajaj és menemem is a repertoárba került. Ezeket viszont olyan hangerővel tudja mívelni, hogy megríkatta pl. Dórit is, akinél vendégségben voltunk.

Szegény Dodó nem értette ki ez az izgága, turbó-mászó fiú, aki hangosan kiáltozik. Kb. 3-4-szer szomorodott el a sírásig, aztán pedig minden rikoltásnál összerázkódott, de mosolygott is, mint aki jólesően megborzong, hogy hú de izgi ez az egész... Később már kokettált is Ábellel, amikor pedig ő reagált rá, elhúzódott és belebújt Anyukája ölébe. Ezt is és a korábbi sírásokat is csak nézte Ábel értetlenül, mert ő nem érezte, hogy bömbölni kellene és ha már közeledik felé Dodó, akkor miért nem engedi, hogy megnézhesse közelebbről???

Amikor Csabánal elmeséltem, csak sóhajtott és nagy bölcsen megjegyezte: "Nyugi Kisfiam, később sem fogod érteni a nőket!"

Szeptember 13-i bejegyzésem arról szólt, hogy Ábel véletlenül olyasmit mondott, hogy "anya", de most tényleg ez történt!!!

Épp felmentem a tetőtérbe, Ábel pedig a járókában magyarázott, hogy "mamama-hamama", aztán amikor jöttem lefelé, felnézett, megörült és azt mondta "ányá" !!!!!!! Hát azt hittem mentem megeszem... fel is hívtam a Szívemet és Anyut is :)))

Délután pedig debütált a Tesco-s bevásárlókocsi mint gyerekhordozó - Ábel nagyon élvezte, forgolódott, magyarázott, akivel lehetett leállt "beszélgetni" és ha megálltunk rázni kezdte a járgányt, hogy indulás már...

Vagyis inkább öltöztetni.

Nagyon vicces, ahogy Saci mami próbálkozik:

Én pedig csinálom amit gondolok:

...gondolja ezt Ábel az evés-ivás területén is. Ugyan ti felnőttek, egyedül sokkal ügyesebb vagyok...

Íme az összegyűjtött Bertalanok, persze Guzmival a középpontban. Balázs már elkezdte a matekalapozást Ábelnél.

Apa szilveszteri futásán is megörökítettek minket. A futás nagyon jól sikerült, mert igen ügyesen szurkoltunk!

Ábel mászik! Míg a héten kedden a tornán még kissé nagyképűen azt mondhattam nem pakoltunk el annyira, mert még simán utolérem, nos ez szerda este már nem volt igaz. Napról napra gyorsabb és résen kell lennem. Előnyben részesíti a zoknikat , papucsokat, a szönyeg széli rojtokat és olyan szöszöket talál meg a lakásban, hogy hihetetlen.

De lassan úgy tűnik az álldogálás érdekesebb számára, ahol csak lehet felhúzza magát és diadalmasan körbenéz. Hatalmasakat kacag, teli szájjal tud nevetni azon is ha közeledik a kiskanál, vagy megpuszilom a kezét. Elkezdte az odabújást is, tudatosan szeretget minket. Hát eddig is élveztem, de egyre csodálatosabb!

Azért néha megpihen a nagy munkában:

Végre egy kép kettőnkről!

Mondjuk Ábel arcán ott a neheztelés: "Jaj, anya állandóan puszilgat!"

Gabiért Ábel mindig megküzd. Ha meglátja addig teper, kúszik, mászik, félretolja apát, anyát, míg el nem éri. Az esti nyafizást egy szempillantás alatt megszünteti, és Ábel Gabival már csak gagyarászik és elégedett sóhajtozik.

Igen, ő Gabi a babaolajos flakon.

Arról beszélgettünk Csabával, hogy ebben az évben volt hullámhegy és hullámvölgy is, születés és elmúlás, boldogság és nagy szomorúság is. De alapvetően Ábel körül forgott a világ és ezért megpróbálom összeszedni, mi mindent tud már a mi kicsi fiúnk.

A forgás már villámgyorsan megy ide-oda; kúszással bárhova elér; elkezdett kicsit darabos ételeket enni; nem lehet mellette enni, csak ha ő is kap belőle; elkezdett idegenkedni, vagyis megválogatja kivel tölti el az idejét; ha meglátja a mei-tai-t, tudja, hogy sétálni megyünk; az öltözés és tisztába tevés igencsak megbonyolódott az állandó mocorgás miatt; emlékszik mondókákra és várja a mutogatást; még nyitva sincs a szeme már ugrál és este még félálomban is rugózik; örül, ha meglátja a cicát, vagy a kutyusunk; már érti és értékeli a viccelődést és nagggyon szereti a pocak puszit :)))))))))) 

Hála Istennek!!!

Ábel elég nehezen alszik el mostanában. Mintha lemaradna valamiről, enni, de főként aludni nincs ideje. Vagdalkozik, felül, forgolódik, szóval küzd az álommanókkal, akik azonban előbb-utóbb legyűrik.

De előfordul, hogy játék közben egy-egy szemfüles álommanó hatalmába keríti, például így: