Már az is nagy szám volt nekünk, hogy egyévesen gyalogolt, mint bajnok, másfél évesen már szépen beszélt, de most a 21 hónapban elérkeztünk a "Ring a hajó a Dunán..." kezdetű opuszhoz.
Persze szegény gyerkőcök nem ússzák meg az összehasonlítgatást, még jó, hogy Lili másodikként mindent előbb csinál...
E
Ez egy régebbi videó, de nagyon édesek rajta. Ábel nem túl adakozó, de igai jó bátyus, olyan édes, amikor megsimogatja Lili buksiját!
Így egy hónap után próbálom összegezni a tapasztalatainkat. Két ovónéni és egy dadus van, ez egész jó arány a 15 gyerekre. Az ovi tágas, a kert nagy és tele van játékokkal. Ezzel meg lehetett bűvölni Ábelt, meg persze, hogy a 4 éves nagyfiúk már nagyoviba járnak. Hát nincs olyan babusgatás, mint eddig, de a dadus nénink elég ölelgetős, ami Ábelnek nagy szükséglete. Lia is szokta pátyolgatni, aminek nagyon örülök. Bár már jöttek anyukák, hogy Ábel odabújt hozzájuk, és hogy milyen édes...hát nem tudom, hogy ez jó-e. Olyan, mintha én nem ölelgetném eleget, pedig dehogynem, naponta többször és azt is elmondom neki napjában jó párzsor, hogy nagyon szeretem...
De spontán szokta mondani, hogy jólérzete magát az oviban és baleset is csak egyszer volt. Az tuti, hogy sokmindent tanul, nyílik az értelme és rendszert is tanul, meg fegyelmet - szóval bizakodó vagyok.
Lili gyakorlatilag két hónapja jár. Mivel elég kis termetű, mondenhol megcsodálják, hogy milyen ügyes...meg persze, hogy milyen szép :)
Február 5-én szopizott utoljára. Tudom, hogy ez is szép, de hát hiányzik. Még egy hétig küzdöttem, de a hölgyikét már annyira nem érdekelte...
A november közepi megtorpanás nagyon megrémített és akkor azt kértem, csak a telet húzzuk ki - ez végülis teljesült, úgyhogy hálás vagyok.
Uzsonna közben Ábel felemeli a kanalat magasan a levegőbe és filozófikusan így szól:" Egy talpalattnyi túró."
Lilike egy éves kora előtt már ügyesen állt egyedül, mire Ábel: "Még életemben nem láttam ilyen szép babát - így állni"
Miután Lili lepakolt pár polcot: "Gyerekkoromban én is mindent lepakoltam, ugye anya?"
Ábel hívja a hugit: ""Ilcsa, gyere ide! Irgum-burgum berkenye, hogy értetted azt, hogy nem jössz ide?!"
Bocs, de ez is nagyon tetszett: "Akkorát kakilok, mint egy tanyalavor!"
"Anya, itt a dió! Összetöröm a törőlábammal!"
Lili csücsül, Ábel odamegy és megfogja mindkét lábát: "Rögzítettem Lilikét."
Általában a csokiból: "Anya, annyit kérek, mint égen a csillag!"
Este az ágyában: "Olyan sötét van, hogy nem látok az orromtól!" és a másik gyüngyszem: "Nem tudok elaludni, mert fészkalódok. Pedig könnyű elaludni, de én nem tudok."
Faggatja apát: "Mit szeretnél szülinapodra? Babát vagy xilofont?" Apa, lehet választani!
Az esti mesék végén a főszereplő imádkozni szokott, és úgy van vége a mesének. A végén elhangzik az "Ámen". Apa magyarázza Ábelnek, hogy ez azt jelenti: "Úgy legyen!". "Nem, apa, nem azt jelenti, hanem azt, hogy itt a vége, fuss el véle!"
A szülinapról még írok majd, de néhány újdonság:
Lilike már két-három lépést tesz és tapsol, ha éneket vagy zenét hall, persze a popsiját is rázza hozzá. Továbbra is "beszél" , Apa szerint a beszésében vannak vesszők, felkiáltójelek, kérdőjelek, csak szavak nincsenek - legalábbis számunkra érthetőek nincsenek.
Egyer több a konfliktus kettejük kmözt, most hogy a kicsi is egyre nagyobb teret hódít. Ábel igykszik kezelni, de nem megy mindig, Lili kap hideget-meleget...
A Csana továbbra is nagyon klassz, egyre több mondóka, remekmű, de már a nagyovit kezdjük Ábel tudatába beültetni.
Csabánál lesz Mikulás ünnepség. A kialakulásának története is megér egy misét, de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy kaptunk egy Mikulás kérdőívet, hogy a az öregúr mégiscsak tudjon valamit mondani a gyerkőcöknek.
A kérdőíven 3 kategória volt: angyali/elvolt/vásott volt, mert... Gondoltam Ábelnél az angyalihoz és a vásotthoz is írok valamit, hiszen egy gyerek ilyen is meg olyan is. Az elsőnél nem volt gond, inkább vissza kellett fognom magam a végén.
De mit írjak, miért volt vásott? Mert nem fogad szót - dehát ez annyira természetes és nem is olyan gyakori. Mert nem akar lefeküdni, elpakolni, fogat mosni? Ezek se jellemzők. Követelőző? Simán visszarak mindent a boltban.
Tény hogy nem tökéletes és sokszor kihoz a béketűrésből, de pontosan tudja, mit szabad és mit nem, csak feszegeti a határokat és próbálgatja, hogy a korlátok ugyanott vannak-e. Nagyon erős akaratú, de sokszor magamat és Csabát látom Benne, a megnyilvánulásaiban és látom, hogy küzd a természetével az indulataival és ezek miatt inkább sajnálom őt, szurkolok neki és persze NAGYON SZERETEM!
A boldogságot nekem most azt jelenti, hogy 7 napos szopisztrájk után Lili újra szopizik.
Épp a Rotának titulált nyavalya elején voltunk, fogzással tarkítva és Lilke harapott, mint egy foxi, én meg rászóltam, erre annyira megsértődött, hogy ha szopipózba került már sírt... Én meg két napig bőgtem a bűntudattól. Napokig udvaroltam neki, kipróbáltam mindent, amit a szoptatási tanácsadó mondott, fejtem kitartóan és könyörögtem.
Egy hét múlva pedig egyszercsak elfogadta! Elszorult a torkom és moccanni se mertem és azóta mintha mise történt volna - hát "kis" dolgokon is múlhat a boldogság!
Ábel nagyon tündéri bátyus. Már egész jól eljátszik Lilkével. Elbujik, Lili utánamászik és Ábel boldog,hogy megtalálták. Figyel rá, hogy ne essen baja, mindig kikerüli, eszébe se jut fellökni, és ha sír mellétrdel és vígasztalja, simogatja, vagy szórakoztatja, ha nyafog.
Viszont, mintha kezdene kamaszodni. "Anya, béna vagy!" Persze tiltakozom, mire előadja a többi tiltott dolgot: "imádom" és "isteni finom"
Most, hogy Lili annyi időt töltött már kint, mint bent, ideje számot adni:
A kúszás már két hónapja megy és szeptember közepétől már mászik is, először kis bizonytalan próbálkozások, de ma már nagyon profi. Fel is áll, mindenhol, ahol lehet, csak az a baj, hogy nem ül le, ha elfáradt, hanem elenged mindent és dől...
Az éjszakáink két hónapja borzalmasak, talán az utóbbi néhány hét a két alsó fogasckára fogható, de mindegyik foggal ennyit fogunk szenvedni?????
Mondjuk az éjjeli 1,5-2 óra lafatyolás szerintem nem fogzási járulék, hanem közlési kényszer sikítozásokkal tarkítva. Úgyhogy a fürdőszobában is megágyaztam már nem egyszer...
Jelentem Lili mindenhova eljut, ahová csak akar - ez most a kúszás? azt mondják ez már az, de ez nem az a szabályos, de sebaj.
Elkezdtük a pempőket is, egyelőre esténként, cumisüvegbőőőől. Védőnéni mondta, hogy kanalazzunk is, mert azt is kell tudni... Na erre este nincs kapacitásom a két nyűgös mellett, és napközben meg nem akarom még kiváltani a szopit. Azért kipróbáltuk, ment, nagyon is, szóval ezt is tudjuk, azzal a lendülettel visszatértünk a cumisüvegre, mert így mindenkinek jobb.
A szókincse a "tetete" a "ábábá" és a dobhártyarepesztő sikítás.
Jelentem, nekem van a legtündéribb kislányom!
3 hónaposan Lili hatalmasakat aludt. Mondjuk volt is bajom, hogy mit csináljak a sok tejcivel. Na most már nincs! Őnagysága egyre előrébb hozza a kelést, már éjfél körül tartunk. Ez alapban nem volna olyan vészes, mert hamar jóllakik, csakhogy utána nem akaródzik aludni, hanem mesél. Sóhajtozik, gesztikulál, kurjongat, sikonyál - előadja a repertoárt. Én meg félek, hogy mindenki felébred, úgyhogy vissza cicire, de azt is kommentálja, néha rábukik, mint egy cumira, aztán a szemembe néz, édesen mosolyog és folytatja, ahol abbahagyta.
Nagyon bírom, hogy egész este mondókázik. Valamit játszunk, csinálunk és eszébe jut róla egy gyerekének vagy mondóka és már kántálja is - olyan okos :) Egész hosszúakat is. Össze kell szednem magam, mert van olyan, amit nem ismerek, ezeknek igyekszem utánajárni, de volt már, hogy az ovónénit kértem meg, tartson nekem egy kis továbbképzést...
Tényleg nagyon fogékony most, olyan szavakat, kifejezéseket és állatneveket ismer, hogy csak ámulok.
Ábel már nagyon szépen beszél, összetett mondatok, ok-okozati összefüggések, minden a helyén. Mostanában viszont elkezdett rövidíteni. A "kösz" már hétköznapi, de egyes szavakról levágja a ragokat. Így lesz az eperből "ep", a bibiből "bib", levesből "lev". Biztos menő dolog így beszélni az oviban.
Na és hazahozta az elsőt! "Bakker" - és pontosan tudja, mikor használja. Igyekszem írtani, de nem könnyű - vagy egyzserűen örüljek, hogy csak ezt tanulta meg???
Én még ilyet nem láttam!
Illangó igazi hős! A négyhónapos szuri két részből áll, ez már önmagában is durva, de a második még csíp is, szóval úgy szörnyű, ahogy van. Igen ám, de Lilke az első szurinál meg se nyikkant, néztem is, hogy most nem sikerült beadni, vagy mi törént, de a doki nénink csak mosolygott. Persze őt is nagyon megdícsértük, de hát igazából Lilke volt a nagyon ügyes.... A második viszont eléggé a lelkébe taposott, meg is kellett vígasztalni egy kis extra szopival :)
Hároméves nagyfiúnk ma már a harmadik tortánál tartott. Az ünnepségsorozat már tegnap az oviban elkezdődött, aztán folyt. köv. itthon. Nagyfiús biciklit ia kapott, annak reményében, hogy ezzel majd jobban le tudja magát fárasztani estére :)))
Amúgy Ábel egy hete szombaton reggel közölte, hogy NEM KELL PELUIS és azóta egy-két balesettől eltekintve SZOBATISZTA! Az ovit is nagyon szereti, hála Istennek tündéri ovónénit fogtunk ki...
Lilke is ünnepel ezen a napon, mégpedig a 4. hónapját. A kis drágám már egy hete forgolódik, hasról simán megfordul és volt már, hogy hátról is hasra. A kezeit már hetek óta felfedezte és rágcsálja is rendesen őket.
"Miért nő a hajuk és a körmük, amíg nincs eszük?" idézhetném Süveges Gergő feleségét. Nálunk sem egyszerű pl. a körömvágás. Már elértük azt, hogy a kezén megengedi, de a lába! Szerencsére nagyon lassan nő ott a körme, így kb. negyedévente szánjuk rá magunkat.
Gondos előkészítés, csoki-ígéret, halogatás napokig, aztán pedig egyikünk lefogja, és üvöltés-rángatózás közepette a másik lekörmöli. Ha ezt látná valaki, tuti ránk hívja a gyámügyet. Pedig utóbb bevallja, hogy nem fájt, de mégis.
De Maminál más a levegő összetétele, mert ő levághatja minden hiszti nélkül - ez egyszerűen hihetetlen!!!!!
Ja, és már Lili is rühelli a körömvágást! ( Csendben teszem hozzá én is nagyon utáltam)
Elérkezett az első igazi hányós-hasmenős vírusunk. Ábel hajnali 3-tól folyamatosan hányt, már álmában is, már a vizet is... Aztán Anyu kézbe vette.
Már az odavezető úton elaludt és csak ült és bámult maga elé, vagy feküdt, szóval tényleg beteg volt, mert ilyet utoljára féléves korában, még a mászós korszak előtt csinált. Na hát ez kell, hogy hiányozzon a rosszalkodása. Borzalmas volt látni, ahogy gyötörte a gyomorháborgás, úgy sajnáltam.
DE délben már evett Maminál és a kertbe is kimentek...szóval van remény :)
Mostanában nézegettem az EURONCAP oldalát, a töréstesztek videóit és elborzadtam. Ott ugyanis egy 18 hónapos és egy 3 évesnek megfelelő báb is ül az autókban. Nosza, venni kell mindkettőnek valami normálisabb gyerekülést!
Lilinek még könnyen kiválasztottam egy ígéreteset, de Ábelnek a legnagyobb üzletben sem találtram megfelelőt, ugyanis ami a kora miatt még kellene, azok kinőtte. Egy újabb bababoltban ismét nekiláttunk belepróbálgatnni a gyerkőcöt, az eladó néni kezdetben kedvesen segített - ez lett a veszte. Ábel épp megvadult a nagy tértől, rohangászott, kurjongatott és szimpátiája jeléül nekifutásból az épp guggoló eladó néni hátára ugrott. Noha ez bók volt, mert nem ugrik akárki hátára, a néni onnantól kezdve elég hűvösen válaszolgatott, hiába pirítotttunk rá Ábelre és kértünk vagy 8x bocsánatot. Gyorsan ráböktünk az egyikre, aztán tipli a pénztárhoz... ez is épphogy bekapcsolható Ábelen, de mindegy, legalább nem mászik ki belőle...
Az oviban az egyik kisfiúnak szülinapja volt, ezért kérdezgetem Ábelt. Volt-e torta, igen, kívántatok-e boldog szülinapot, igen. Aztán hány éves lett a Gergő? "Három boldog éves!" - volt a válasz.
Utazunk az autóban, egyszer csak megszólal: " Hát ez nagyon aranyos volt!" "Mi volt aranyos?" - kérdeztem, gondoltam látott egy madarat, virágot, kutyust stb. " Hát ez a markoló, ez nagyon aranyos volt!"
Sétáltunk és egyszer csak feltámadt a szél. Ábel odaszalad hozzám elkapja a kardigánom alját, a lábam és szorítja: "Fogom anyát, nehogy elfújja a szél!" Tekintve a jelenlegi súlyomat, ez óriási bók!
Ritka pillanat, hogy nyugtunk van, Ábel éppen egyedül játszik, Lili is csendben nézelődik, próbálunk néhány dolgot megbeszélni Szívemmel. Kis idő múlva megjelenik Ábel: "Jövök már, ne szomorkodjatok!" Hát igen, épp felvetett minket a nagy búbánat.
A minap Csaba megjegyezte: "Hát ez a lány egyre szebb!" Emlékszem anno Ábel is olyan szépnek tűnt, aztán így visszanézve, hát a Kicsi Fiamon eléggé látszott a megszületés nehézsége.
Na, de Ilka-Milka más, cseppet sem vagyunk elfogultak, de ez a lány tényleg nagyon szép :)
Egy kedves ismerősünk blogját nézegetem, aki arról ír, hogy a férje több év után is szívecskéket rajzol neki a hóba, ablakra, ahová csak lehet.
Odafordultam Csabámhoz, hogy "Te mikor rajzolsz nekem szívecskét?". Szívem hulla fáradt volt, épp fájt a torka és még Ábel is rajta lógott. Rezignáltan ennyit mondott: "Én akarnék, de mire hozzákezdenék, elfelejtem"
Most morogjak, vagy örüljek - úgy döntöttem inkább örülök a szándék-szívecskéknek.
Amíg Apa távol jár, Ábel Anyunál nyaral. Tündéri kisfiú és ki is derült miért. Mondtam anyunak szerintem élvezi, hogy egyedül van...
Egyik este Hecával beszélt Anyu és Ábel egy idő után rászólt: "Most már ne beszélj, most az enyém vagy, mami!" Hát, igen - gondoltam.
