Ábel kapaszkodva áll és kurjongat. Nem feltétlenül egyszerre, de mindkettőt nagyon szereti. A korábban említett hamamam, mamama mellett tetete, jajajaj és menemem is a repertoárba került. Ezeket viszont olyan hangerővel tudja mívelni, hogy megríkatta pl. Dórit is, akinél vendégségben voltunk.
Szegény Dodó nem értette ki ez az izgága, turbó-mászó fiú, aki hangosan kiáltozik. Kb. 3-4-szer szomorodott el a sírásig, aztán pedig minden rikoltásnál összerázkódott, de mosolygott is, mint aki jólesően megborzong, hogy hú de izgi ez az egész... Később már kokettált is Ábellel, amikor pedig ő reagált rá, elhúzódott és belebújt Anyukája ölébe. Ezt is és a korábbi sírásokat is csak nézte Ábel értetlenül, mert ő nem érezte, hogy bömbölni kellene és ha már közeledik felé Dodó, akkor miért nem engedi, hogy megnézhesse közelebbről???
Amikor Csabánal elmeséltem, csak sóhajtott és nagy bölcsen megjegyezte: "Nyugi Kisfiam, később sem fogod érteni a nőket!"
