Ábel mászik! Míg a héten kedden a tornán még kissé nagyképűen azt mondhattam nem pakoltunk el annyira, mert még simán utolérem, nos ez szerda este már nem volt igaz. Napról napra gyorsabb és résen kell lennem. Előnyben részesíti a zoknikat , papucsokat, a szönyeg széli rojtokat és olyan szöszöket talál meg a lakásban, hogy hihetetlen.

De lassan úgy tűnik az álldogálás érdekesebb számára, ahol csak lehet felhúzza magát és diadalmasan körbenéz. Hatalmasakat kacag, teli szájjal tud nevetni azon is ha közeledik a kiskanál, vagy megpuszilom a kezét. Elkezdte az odabújást is, tudatosan szeretget minket. Hát eddig is élveztem, de egyre csodálatosabb!

Azért néha megpihen a nagy munkában: