Egy kedves ismerősünk mesélte, hogy egyik gyermekük egyszer az ebédlőasztalnál, amikor egy vendég igen hosszan imádkozott az ebéd előtt, hangot adott nemtetszésének és éhségének: "Ámen mán!"
Ez jutott eszünkbe, amikor Ábel legutóbb már igen éhes lehetett, mert amikor a kicsi kezeit összetéve imádkoztam vele az ebéd előtt, nem várta ki az ima végét, mint ahogy szokta, hanem közben már elkezdte mondogatni "Áme, áme!" Hiszen ámen után mindig jön a kaja!!!
