A fenti pelenkázáskor gyakran leröpítjük a (gondosan összeregasztott) pelenkát, hogy ne maradjon fenn és ne felejtsük el kidobni mert pl. ha elmegyünk otthonról, este hazaérve nem épp vendégváró illatokkal rendelkezik a szoba egy-egy ottmaradt kakis pelus után...
Egy ilyen jólirányzott (?) dobás után landolt a pelus a lépcső melletti falon egy -régebben képet tartó - pici szegen. Hát igen, ez lehetne a mostani életünk egyik jelképe:
