Jó, tudom, hogy teljesen véletlen volt , de mégis...
Három napja hajnalban Kicsikém elkezdett nyünnyögni, kicsit nyafizott, kicsit gagyarászott, nem tudta eldönteni, van-e valami baja vagy nincs. Aztán egyszercsak egymás után rakta az "a" és "ny" hangzókat és teljesen tisztán azt mondta "ANYA". Elkezdtem rázni Édesemet, hogy Hallottad-hallottad, azt mondta anya?!?!?! Ühüm, tényleg - morogta szegény, én meg ugráltam az ágyon...
Mi lesz velem, ha majd tudatosan fogja mondani???
Hát igen, ezen is túlvagyunk. Ábel ma először volt lázas. Csak a fejecskéjének melegéből és a sűrűbb pihegésből jöttünk rá, mert egyébként nagyon aranyos volt. Inkább bágyadt, mint nyűgös. Mosolygott, gagyarászott és elkókadt minden szopizás után. Édes Kicsi Pöttyöm! Nagyon kis türelmes beteg!
Rekordunk pedig a tegnapi doktornénis-kétoltásos nap után 12 óra alvás:)))
Bár úgy terveztem nem adok neki korán pempőket, nem bírtam ki és kiváncsiságból vettem néhány üveggel. Gondoltam kap egy fél kiskanállal háromnaponta és szép lassan hetek alatt eljutunk egy fél üvegig.
Na persze, ahogy azt anyuci elképzeli... Ábel ugyanis az első negyed kiskanálnyi alma-barack pempőnél elkezdte ráncolni a homlokát és látszott, hogy kattognak a fogaskerekek, de hamar megbarátkozott az új ízzel és a harmadik kanál után már csőrikézett, mint a kismadarak a fészekben. A harmadik napon simán bevágott egy fél üveggel, és az a nagy helyzet, hogy amíg a kanál a szája felé megy, addig még rendben is volna, de ahogy távolodik a szájától, már tiltakozni kezd - egyszerűen hihetetlen. Nem tudtam elég gyorsan adni. Valószínűleg azt várta, hogy ez is úgy ömöljön a szájába, mint a tejci - hiszen eddig ez volt a módi. És amikor zordan úgy döntöttem, talán mégsem kellene benyelni az egész üveggel, és abbahagytuk, olyan keservesen és sértődötten kezdett el sírni, hogy elképedtem.
Azt hiszem az étvágyával nem lesz gond... öröm lesz neki főzni :)))
Na addig jó, amíg a kanál a szájában van
Az almás-barackos arcpakolást is gyakoroljuk
Ha tele a pocak, akkor sokkal kerekebb a világ
Ez biztos furcsán hangzik, de nekem meg kellett szoknom, hogy ez a kis szuszogó csomag az enyém, hozzám tartozik és nem csak pár órára kell rá vigyáznom és viszik is haza :)
Mostanában kezdem ízlelgetni a szót: Kisfiam. Nem akarok giccses lenni, de ez a szó olyan édes a számban, ahogy ismételgetem, egyre jobban érzem magam tőle.
Persze azért is lehet, mert Ábel már tündérien kommunikál. Szeret odabújni, belegagyogni az arcomba, megcsócsálni valamelyik részét, és a pusziknál huncutan felhúzza a vállait, csillognak a szemei és tátott szájjal várja, hogy hol landol a következő cuppanós... na hát ilyenkor (is) ENNIVALÓ!!!
Mármint szopizni mindenhogyan jóóóóó!
Az első hetekben kínomban már szoptatási tanácsadót is felhívtam. Mert bár Ábel rekord mennyiségeket hízott, én mégis attól féltem kevés lesz a tejem, illetve este már jelentősen megcsappant (azóta tudom, ez teljesen természetes) és hát mi lesz velünk ha elfogy...
A tanácsadó 20 perces beszélgetésünk alatt leginkább azt hangsúlyozta, hogy meg kell nyugodni, ne legyek ideges, mert akkor az adrenalin ellenhat az oxitocinnak. Na jó ezt eddig is tudtam, de hogy fogok én izgulásmentesen szoptatni? Azt mondta majd meglátom a másodikkal már a nagyobbal való játszás, pisiltatás alatt is tudok majd szoptatni. Na hiszen - gondoltam - ez hüleség, egyszerűen elképzelhetetlen.
Aztán utazgattunk erre-arra és Ábel egyre érdekesebb helyeken szopizott. Tényleg nem zavarta a helyszín a hangok, a hőség, a szagok, csak Ő meg én... (milyen romantikus :)))))))))
De a csúcs a napokban volt. Történt ugyanis, hogy feltettem forrni a vizet a teának, majd felmentem hozzá, gondolván még alszik, megnézem nem kell-e eligazgatni valamit körülötte. De Ábel csendben rágcsálta a kezeit és amikor meglátott hangosan mosolyogni, gagyarászni kezdett. Na nekem se kellett több felkaptam, puszilgattam és persze elkezdett szopizni, amikor meghallottam, hogy forr lenn a teavíz. Ajaj, azt ki kellene kapcsolni, mert mire mi végzünk elforr, levágja a tetőt stb. Úgyhogy learaszoltam a lépcsőn, lekapcsoltam a teavizet, kerestem egy konyharuhát, le a fedőt, elhúztam az edényt, elővettem a teafiltert és beáztattam...mindeközben Ábel a másik kezemben folyamatosan szopizott és nagyokat nyelt, nem igazán zavarta anya reggeli attrakciója. Néha mondjuk felnézett rám, hogy mi ez a nyüzsi, de mivel a tej megfelelő ütemben ömlött, nem sértődött meg.
Mégis tudhat valamit az a tanácsadó...
Ma reggel amikor 6-kor visszabújtam Csaba mellé - a második éjjeli fejés és egyórányi újságolvasás után - és megböködtem, hogy szerinted mi van ezzel a gyerekkel??? Ugyanis Ábel este 8 óra óta aludt, vagyis 10 órája!!!!!
Ez biztos nem olyan nagy újság, csakhogy én tavaly szeptember óta nem igazán aludtam 5 óránál többet egy huzamban.
A nemzeti államalapítási ünnep nálunk a családalapítási ünnep évfordulója. Tavaly ezen a napon történt a beültetés. Maszatkáé és a testvérkéjéé, aki azonban nem maradt velünk. Úgy gondolta, kihagyja ezt a földi életet és rögtön a mennyországba költözik.
Tízen voltunk a várományosok és négyen pihentünk egy szobában. Az apukák kint izgultak és amikor mindannyian készen voltunk és egy órát feküdnünk kellett, aggódva beözönlöttek. Kivéve az én Drágámat, aki a nagy izgalom közepette elment kiflit venni. Azért persze előkerült, elég komikus volt a helyzet :), de ez igazán olyan jellemző volt az én Szerelmemre.
A fiúk - Balázs, Csabó, Csabám - ismét teljesítették az ironman próbát. 3,8 km úszás, 180 km bringa és végül egy laza maratoni futás. A reggeli horrorisztikus köd a tó felett és a 36 fokos kánikula sem tartotta vissza őket attól, hogy 20 percet javítsanak a tavalyi eredményen - így már 10 óra 33 perc alatt célban is voltak. Na persze, mert szigorú edzőjük volt, aki hajlandó volt velük befutni a célba.
Kemények voltak a fiúk - nagggyon
Balázs már nagyon koncentrál az úszásra, a többiek még vidámak :)
A célban már az edző is segített befutni
.jpg)
A nap végi lazulás...
Az edző
A hét termései:
Ábel elkezdte tanulmányozni a tappancsait és hangosakat rötyög, amikor puszikat kap a talpaira, meg úgy általában szereti, ha valaki kitüntetett figyelemmel illeti a lábait. A kezein felül az alkarjait is elkezdte nézegetni és a legkedvesenbb játékai után már nyúlkál. Pontosan megfogni még nem tudja, de addig kavar, amíg közvetlen közelre nem fötri őket és szédületesen bebadzsítva tanulmányozza őket. Apa szőrös mellkasa is igen érdekes tanulmányozási felület lett, és csodálkozva néz fel, amikor egy-egy jóleső huzigálás nyomán Apuci feljajgat.
De mégis a legjellemzőbb, hogy a fekvés már alig elég, minimum ülésbe akarja magát felhuzigálni, de a legjobbb ha felállítjuk és akkor olyan diadalittasan tud körbenézni, mint egy győztes vezér a szülők értetlenségével vívott csata után.
Ma nagy utunk volt. Mert hát egy nap alatt a Balcsira és vissza nekünk nagy útnak számít. Az ifi nagytáborba mentünk az én kedvemért nosztalgiázni és meghallgatni Szenczy Sándor előadását. Meg persze, hogy Apuci tudjon gyakorolni szabadvízen az ironman-re. Nagyon klassz volt beleszagolni ismét a nagytábor hangulatába, jókat énekeltünk és az előadás is nagyon hasznos volt. Mondjuk ismerős arc nagyon kevés, pontosabban harminc felett mindenkit ismertem ,a fiatalabbak közül pedig a népes unokahúg, unokaöcs sereggel találkoztunk és Csabó bátyóval. Aranyosak voltak, úgy megörültek nekünk, ami persze Ábelnek szólt (meg talán a reggel megsütött, friss palacsintáknak).
De ami a lényeg, hogy Ábel tündéri volt! Az utat végigaludta, nem zavarta, hogy a kocsiban kap tiszta pelust és szopizásokat is ott zavartuk le. Kivárta amíg mi ettünk és mindenkire mosolygott, aki arra járt. Készültem, hogy este itthon nagyon ki lesz bukva, erre édesen nevetgélt és beszélgetett és 8-kor zokszó nélkül "ment" aludni. Olyan okos-ügyes-édes kisfiam van!!! (Én lehetek ilyen elfogult, ugye?!)
Ez Murphy-törvény!
Hónapok óta itthon vagyok Ábellel, és akkor Apukája első szabi napján az első együtt töltött fél órában Ábel hasról hátra fordul. Én épp másik szobában voltam és hiába szaladtam be, Ábel nem ismételte meg a mutatványt. Úgy látszik ezt Csabának tartogatta.
Azt hiszem egy kismamának a tejkérdés van olyan fontos, mint a közel-keleti olajkérdés, vagy a gazdasági válság.
Mert ugye, minden anyuka alkalmas rá és - ahogy Noémi is mondta - tényleg megtanultuk anno, hogy jön az oxitocin és szépen elintézi a szoptatást. Csakhogy arra nem készített fel senki, hogy amikor várod negyedik nap délelőtt és nem jön, majd eljön a dél, a délután, az este és tejnek híre-hamva sincs, na akkor biztos vagy benne, hogy a sok milliárd nő közül neked egyedül nem fog megindulni. A negyedik nap egyébként is kritikus volt, a mérleg szerint semmit sem evett, csak csökkent a súlya és már közelített a tíz százalékhoz a fogyása. Na és akkor jöttek, hogy be kell tenni a kék fénybe az én Drágámat. Déltől került be, leragasztották a szemét és így kaptam meg 3 óránként. A kötést nem volt szabad levenni és én csak nyugtatgattam a kis vaksi picurkámat, akinek éppen elege volt abból, hogy ugye addig a meleg, puha pólyában, tőlem karnyújtásnyira töltötte élete első 3 napját, most meg meztelenül a kemény inkubátorban, leragasztott szemmel, anya nélkül kell a gép búgását hallgatnia. Este aztán még mindig nem volt mit enni, már 2660 gr volt csak és bömbölve kellett visszaraknom az inkubátorba. Aztán meg álltam a folyosón és néztem ahogy a kisfiam a gépben étlen-szomjan sír és kapálózik. A nővér látta, hogy nézem és megkérdezte, mennyit evett. SEMMIT! - mondtam és nem bírtam tovább elkezdtem zokogni, mert elmondhatatlan érzés volt, hogy nem tudok segíteni Neki, amikor éhes és egyedül van. Csak úgy marcangolta a szívemet, hogy nem mehetek oda, nem ölelhetem meg, nem etethetem meg és különben is miért nem adják oda nekem??? Ez volt az első különtöltött éjszakánk. Aztán a nővérek megkönyörültek rajtunk és megetették tápszerrel.
Na persze ilyenkor mondhatja bárki, hogy orvos vagy, tudhatnád, hogy a kék fény hasznos, ennek így kell lennie. De ki a csuda tud orvosként gondolkodni, amikor elveszik azt, aki 9 hónapja az életed és a tested része, akkor az tényleg olyan érzés, mintha kiszakítanának belőled egy darabot és ráadásul az a "darab" is szenved nélküled.
És akkor éjjel a Jóisten úgy gondolta, hogy nem várat tovább. A szervezetem végre reagált a hormonokra és hajnalban már a legfinomabb reggelivel várhattam az én kis Kincsemet. Olyan ügyes volt, csak kortyolta-kortyolta a nedűt és engem elöntött a boldogság.
Egyébként most sem bírtam könnyek nélkül, amíg leírtam mindezt. Csaba bejött, meglátta a kisírt szememet és megjegyezte, hogy mellékelni kellene rólam egy képet :))) így még hitelesebb lenne. Pedig ez igenis fontos dolog!
Hála Istennek hallgattam Anyura és Ritucira és vettem fejőkét, mert azzal rendesen be tudtam indítani a tejcit. Kb hat hetes kora óta nem kap pótlást és 2 hónapos kora óta le is tudok fagyasztani ínségesebb időkre. Az elején szurkoltunk, hogy legalább egy hónapig tudjak szoptatni, aztán még egy hónapig, még egy hétig és íme elmúlt 3 hónapos és az áldás még tart :)
Jééééé, van két kezem!
Méhecske, a te kezeid is olyan finomak, mint az enyémek?
Apuci gitárművészetének legfőbb rajongója (persze velem együtt)
Na várjunk csak, most ki rajong kiért???
Tehát jöhettek a vizsgálatok. Szeptember 2-án megtörtént a HCG vizsgálat. Délben kellett hívnom a kórházat. Felkészültem mindenre, hisz az előző havi szinte teljesen biztos UH kép után sem volt elég magas a HCG és nem sikerült...
De most 211 lett!!!! A Főorvos szerint ez még két gyereknek is elég lenne :))) De majd meglátjuk - mondta - menjek be UH-ra és megnézzük.
Az UH-on megdícsérte az endometriumot, hogy milyen szép vastag, mennyire szépen megágyaztam a kisbabának. Aztán kereste-kereste az én kis picurkámat, végül egy kicsit sötétebb, kb. 1 mm-es foltra azt mondta, szerinte az ott már a gyerek. Maga szerint? - kérdezte - én meg csak bólogattam boldogan és igyekeztem, hogy ne bőgjem el magam.
Ez alapján a folt, vagyis kis maszat alapján neveztük el a babócát Maszatkának. Képet is kaptunk róla. A családban meghirdettem a Maszatka-felismerő versenyt, amin persze mindenki elvérzett. De én láttam és tudtam, hogy ott van az én drága kicsi Maszatkám.
A következő alkalmon már jelentőset nőtt és nem kellett keresgélni. Hat hetesen már én is láttam, ahogy DOBOGOTT A KIS SZÍVE! Istenem! Ez csodálatos! Itt van, megkapaszkodott az én ügyes kis Maszatkám, és már kering benne az élet!
Tegnap hatalmas élményben volt részünk Ábellel. Gimis anyuka-barátnőimmel és picurkáikkal találkoztunk. A 2 és fél éves Csengével a 2 éves Blankával, a 9 hónapos Csabival és Annával, valamint az 5 és fél hónapos Simonnal (Domi hiányzott). Csodálatos volt látni a cseperedő babákat és a boldog mamikat. Emlegettük, hogy amikor nem egész 5 éve így együtt Rómában voltunk, ki gondolta volna, hogy pár év múlva ilyen kis kincsekkel a kezünkben fogunk találkozni :)
Blanka és Csenge
Zsuzsi ölében Anna, Csabi csücsül és kis Simon kobakja látszik még
Zsuzsi, Kecsó a kis trónörökössel a pocakjában, Detti és előttem Ábel, akit a kis Blanka ringat.
"
Apa, ha egy kicsit hozzám érsz és hozzád érek sokkal finomabb a szundi."
Hála Istennek egyre több kisbaba születik a baráti körünkben.Isten éltesse a kisebb és nagyobb Babákat és Anyukáikat!!!
Következzenek a babák és mamák (nem mindegyik kép friss, kérek újakat és töltöm felfele!)
Levente és Matyi, aki 02.19-én született és Eszter barátosném
Anna és Csabi Horváth Zsuzsi ikercsodái a kezdetekkor és most
Domi, Blanka és a kis Simon (01.31) Detti Anyukával
Csenge már nagylány és várja kis öcsét Kecsóval
Panna (04.28) baba Mariann kislánya, az első kislány, akivel Ábel találkozott
Dodó, azaz Dóri (04.20), Dalma csöppsége
Anna (05.17) baba pedig Julcsi Anyué
A kicsi hajasbaba: Bence (05.06.), Dia kisfia
És, hogy a fiú többség erősödjön: Bence és Bálint, Dóri Anyuval.
Megérkeztek az augusztusi babák:
Guth Eszter kislánya, Gréti 11-én született
...és a legkisebb, Csenge kis öccse, Csanád 27-én bújt elő...kép következik
Nem írtam le külön-külön, hogy milyen édesek, aranyosak, mosolygósak, puszilnivalók a babócák, hisz nem is lenne elég jelző ennyi tündérnek. ...és mindenkinek úgyis a saját babája a leg-leg-leg és ez így van jól :)))
Tegnap Ábel oltást kapott.
A szokásos orvosi vizsgálat kiderítette, hogy 3 hét alatt 95 dkg-ot hízott. Ezen a rekordon örvendeztünk egy darabig, de aztán elkezdték felszívni a szurikat.
Ábel igazi kis hős volt, csak akkor sírt amikor beledöfték azokat a ronda tűket. Utána már csak hüppögött.
A másik hős én vagyok, mert nem bőgtem. Bár az előző napokban, ha csak beszéltünk az oltásról, már könnyeztem. Most kibírtam és nem sírtam Ábellel együtt!
Egyébként amikor már nem sírt de én elkezdtem sajnálgatni és tyutyújgatni, akkor megint legörbült a szája és úgy hüppögött, és panaszkodott, hogy "Ugye, anya, mit tettek velem? " mintha értette volna, hogy mit mondtam neki.
Igaza lehet Béla papának, aki szerint ennek a gyereknek már most több esze van, mint nekünk.
Tehát reggeli szopizás után még kicsit nézelődöm.
Aztán elkezd dolgozni a tej a pocimban és én jól elálmosodom.
Azért még rá tudok kacsintani Anyura.
De végül győz a tejci.
...és persze szopizásról álmodom...
Ábel két napja pöttyös. De nem ám csak itt-ott, hanem pöttyös az egész hasa, mellkasa a karjai és a pofija is. Sok-sok apró, piros, kiemelkedő pötty. Mondhatnám , hogy aranyos kis pöttyök, de mivel Ábel hasán vannak és Őt bántják, szemtelenek és utálatosak. Nyugtatgattak, hogy ezek csak melegfoltok, de tegnap már egyáltalán nem volt meleg és kis pocija és karjai csak úgy lángoltak a piros foltoktól. Tegnap már nem bírtam tovább, megmutattuk a doktor néninek, aki szerint allergiás pöttyök - bármitől lehetnek. vagy ettem valamit (jajajaj Maszatkám, bocsáss meg nekem!!!!!) vagy a ruhától, mosószertől, kozmetikumtól. Kaptunk kenőcsöt, Anyu szerint jobb lett tőle, de én még mindig ugyanolyannak látom.
Hála Istennek úgy tűnik nem fáj és nem viszket - még csak az kellene, így is teljesen készek vagyunk Csabával.
ÚÚÚÚGY átvenném az összes pöttyöt és a hasfájást, a görcsöket, mindent-mindent, hogy Neki semmi se fájjon!!!!!!!!!!!!
MINDENKI KÉRETIK SZORÍTANI, HOGY EZEK A PÖTTYÖK TŰNJENEK EL MINÉL ELŐBB ÉS SOHA TÖBBET NE JÖJJENEK VISSZA!!!
A mi okos nagyfiúnk ma éjjel 11-kor és fél 5-kor evett! Ez rekord! Amikor másodszor kezdett nyüszögni, gyanúsan világos volt és elképedtem, hogy fél öt van, mert én 2-re vártam a második ébredést. Szombat éjjel már volt egy hasonló nagy alvás a bemutatás előtt, de nem mertem nagyon beleélni magam, hogy mostantól akár 4 órát is alhatok egybe.
Mondjuk az igaz, hogy az első evés fél 1-ig tartott és még 1-kor is ébren volt, de nem sírt, hanem az ágyára lógatott tehénkével és pacival beszélgetett.
Noémi teszek fel képeket a bemutatóról, amint Ritus átküldi nekem a képeket....khm...mondom, átküldi nekem a képeket (!!!!!)
Ja és persze várom az össsszes unokahúgomat dajkálásra - szabad a pálya! Meg persze a fiúkat is, hogy javítsunk azon az elképzelésen (Ádám) mely szerint egy 2 hónapos csecsemőt max napi 3x kell megetetni, átalussza az éjszakát és a tisztába tevés is csak hobbi szinten működik naponta. Gyakorolni kell, hogy amikor majd élesben megy ne legyen annyi izgalom. Én is rajtatok gyakoroltam :))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Eltűntek a pöttyök és ilyen jól érzem magam!