Óriási vihar volt nálunk ma reggel. Fekete lett az ég és olyan dörgés-villámlás kezdődött, amit én még soha életemben nem hallottam. Nagyon találó az „égi háború” kifejezés, mintha egyszerre több ágyú szórta volna a tölteteket, még a föld is remegett a lábam alatt. Ábel nem sokkal azelőtt evett és fent aludt.
Egyszer csak becsapott a villám a közelben és akkorát szólt, hogy ugrottam egyet ijedtemben – félelmetes volt. Összeszorult gyomorral és kalapáló szívvel szaladtam fel Ábelhez, biztos voltam benne, hogy ő is nagyon megijedt és sír, de ezt nem hallhattam, mert hatalmas dörgés követte a villámot.
De Ábel édesen aludt, kiterülve. Hihetetlen, hogy semmit nem hallott ebből – pontosabban hihető, abban az esetben ha angyalok őrizték az álmát a viharban.
Na így tud aludni kiterülve :)
(Ezek persze nem a vihar alatt készültek)
