Mármint szopizni mindenhogyan jóóóóó!
Az első hetekben kínomban már szoptatási tanácsadót is felhívtam. Mert bár Ábel rekord mennyiségeket hízott, én mégis attól féltem kevés lesz a tejem, illetve este már jelentősen megcsappant (azóta tudom, ez teljesen természetes) és hát mi lesz velünk ha elfogy...
A tanácsadó 20 perces beszélgetésünk alatt leginkább azt hangsúlyozta, hogy meg kell nyugodni, ne legyek ideges, mert akkor az adrenalin ellenhat az oxitocinnak. Na jó ezt eddig is tudtam, de hogy fogok én izgulásmentesen szoptatni? Azt mondta majd meglátom a másodikkal már a nagyobbal való játszás, pisiltatás alatt is tudok majd szoptatni. Na hiszen - gondoltam - ez hüleség, egyszerűen elképzelhetetlen.
Aztán utazgattunk erre-arra és Ábel egyre érdekesebb helyeken szopizott. Tényleg nem zavarta a helyszín a hangok, a hőség, a szagok, csak Ő meg én... (milyen romantikus :)))))))))
De a csúcs a napokban volt. Történt ugyanis, hogy feltettem forrni a vizet a teának, majd felmentem hozzá, gondolván még alszik, megnézem nem kell-e eligazgatni valamit körülötte. De Ábel csendben rágcsálta a kezeit és amikor meglátott hangosan mosolyogni, gagyarászni kezdett. Na nekem se kellett több felkaptam, puszilgattam és persze elkezdett szopizni, amikor meghallottam, hogy forr lenn a teavíz. Ajaj, azt ki kellene kapcsolni, mert mire mi végzünk elforr, levágja a tetőt stb. Úgyhogy learaszoltam a lépcsőn, lekapcsoltam a teavizet, kerestem egy konyharuhát, le a fedőt, elhúztam az edényt, elővettem a teafiltert és beáztattam...mindeközben Ábel a másik kezemben folyamatosan szopizott és nagyokat nyelt, nem igazán zavarta anya reggeli attrakciója. Néha mondjuk felnézett rám, hogy mi ez a nyüzsi, de mivel a tej megfelelő ütemben ömlött, nem sértődött meg.
Mégis tudhat valamit az a tanácsadó...
