ÁbeLili történetek

Valakire nagyon hasonlít ez a lány...

Egyik este felmászott Ábel a lépcsőn a tetőrérbe, így szólt: "Bocsánat, bocsánat, elfelejtettem valamit4" - azzal lemászott.

MInden este hoz adventi csomagocskát egy angyalka, amit eldug valahová. Ábel persze egész nap kérdezgeti megjött-e már és én mindig mondom, hogy majd este, ha Apa is megjött, mert ketten kapják...
Tegnap este Apa belép az ajtón, Ábel a nyakába ugrik és kérdőre vonja: "Na figyelj, hol az ajándék???"

Mostanában ha figyelmeztetem valamire, bólogatva azt mondja: "Tudom, anya, tudom, tudom!"

Úgy érzem a férfiak már mini korukban meg vannak áldva a tájékozódás képességével. Ábel már felismeri a városban a kedvenc helyeit és mindig megörül, amikor három saroknyira befordulunk Anyukámhoz a főútról. De a leghasznosabb, hogy az áruházakban is pontosan be tudja határolni a Kinder tejszelet fellelhetőségét. A legnagyobb multiban is felrikkant, ha "véletlenül" kihagyjuk azt a...

Egyik este felmászott az emeletre, majd így szólt: "Bocsánat, bocsánat, elfelejtettem valamit" és visszamászott.

Reggel épp a fürdőszobában voltam, amikor hallom bentről: "Hát, nem tudom mi van velem! Hát, nem tudom, mi van velem!" Ahogy bementem láttam - az a bizonyos deréktól bokáig fajta a pizsin keresztül is látszott...Olyan édesen méltatlankodott, hogy még számonkérni sem volt szívem, hogy miért nem szólt előtte, mentünk a zuhany alá.

Este viszont szólt és Apa hatalmas lelkendezéssel vágtatott be vele a WC-hez, fennhangon bíztatva, mire Ábel rászölt: "Ne kiabálj!"

Úgy a hatodik hónap körül a reggeli rókavadászat után próbáltam magam újraindítani. Felöltöztem és amikor Ábel meglátott, lerakta a reggeli kakaóját, odajött hozzám, megsimogatott és azt mondta: "Csinis vagy, anya!"
Mondanom se kell, elolvadtam.

Az esti fürdetés után Apa reszortja a kanapén Ábel pizsibe öltözése, ahonnan történetesen jól látja magát a tükörben. Egyik este elkezdett nyafogni, vinnyogni, műsírni és arcokat vágni, közben nézte magát a tükörben. Igazából tudtuk, hogy nincs semmi baja, ezért meg is kérdeztem, hogy mit csinálsz kisfiam?

Mire ő nemes egyszerűséggel válaszolta: "Gyakorlok!"

Ábel néhány hete jár Családi Napközibe, ovi, bölcsi helyett. Már ott is ebédel és alszik, amire nagyon büszke vagyok.

Lehet, hogy ez az egész nekem volt nehezebb - bár Csaba is izgult rendesen - de igyekeztem mindig azt mutatni, hogy hű de nagyon jó, hogy beengedlek az oroszlánbarlangba, idegenek karmai közé... De tényleg jól vette az akadályokat. Amikor először aludt ott és azt mondták nem volt semmi gond, nem sírt, szépen evett és elaludt, na akkor jött a gombóc a torkomba és majdnem elsírtam magam örömömben.

Ma délután konkrétan álltam a csoportjuk ajtajában és úgy kellett kikönyörögni. Örült nekem, de nem nagyon akart elindulni - ezt is megértük.

Eléggé eltűntem az utóbbi időben, aminek persze megvan az oka.

Most már publikus, hogy érkezik a kistesó! Épp Ábel 2. szülinapján csináltam meg az első tesztet, ami nagyon korai volt még, de azért haloványan ott volt a két csík. Aztán május 2-án hivatralos lett :)))

A babóca most már több, mint 4 cm és több, mint 11 hetes. Azokon a képeken, ahol már jól kellett volna látnunk a doki bácsi szerint, na ott mi egy pamacsot láttunk, úgyhogy elneveztük Pamacskának.

Pamacska rendesen megdolgozza anyukáját, ebben már nagyon egy húron pendülnek Ábellel.

Délutáni alvás után Ábel szólt, hogy "pisi" és belepisilt a bilibe!!!!!!!!!!!!!!!!! Örömtáncot jártunk.

Mondjuk a dolog szépséghibája, hogy a mivel hirtelen felindulásból csak kisgatyót adtunk rá, a következő adag a kanapéra ment... Vendégeink megnyugtatására írom, hogy ágytakaró van rajta, felfogta, azt meg kimostuk :) 

 Pénteken volt Ábelünk két éves - Isten kegyelméből!

Már reggel elkezdtem neki mondogatni, hogy ma ő a szülinapos, mint Bogyó, meg Sün Soma és fog kapni tortát, meg ajándékot, többször megtapsoltam és énekeltem neki szülinapos nótát - élvezte nagyon :)

Saci maminál aztán megjött a torta és az ajándék, du. pedig elmentünk Mosolyországba, klassz játszóház, csak szegénykém a hatalmas, zúgó ugrálóvártól megijedt...de aztán találtak Apával elfoglaltságot.

Na, de majd kedden lesz csak az igazi buli!

Ábel még pizsiben, Csaba lassan indulna:

Nem gyakran, de néha elkapja Ábelt a szeretethullám, ilyenkor odabújik, de persze nem hosszan, csak ameddig neki jó.

Egyszer viszont már bevetette egyéb célokra is. Valamit el akart érni, de tudta, hogy nem igazán akarom/helyes (már nem tudom, miről volt szó). Odajött, átölelte a lábamat, "szereti" - mondta, majd komolyan rámnézett, hogy csináljuk már azt a valamit, "jóóó?!?"

Már gyakorlatilag mindent mond, de az egyik kedvencem, hogyha odaad valamit akkor automatikusan mondja, hogy "tessék!" - ezzel mindenkit be tud hálózni.

Ábelt - ha olyan kedve van - tényleg egész jól be lehet fogni a munkába. Igaz, hogy így lassabban mennek a dolgok, de az a komoly, fontoskodó tekintet, az az elmélyült szuszogás a nagy munka közben és az a hatalmas elégedettség, ami Ábelt eltölti, amikor jól megdícsérem - mindent megér.

A nagy hóban persze mi is ettetük a madárkákat. Többnyire feketerigók jöttek, de néha cinkék és egy-egy szépséges szajkó is megjelent. Amikor az egyik mesekönyvben felbukkant egy szajkó, Ábel már mutogatott is a nappali előtti diófára, hogy ott, ott volt a szajkó... elképedtem, hogy így emlékezett a madár nevére.

Az ajtóablakból is kiválóan lehetett lesni a rigókat, mivel ők nem láttak befelé :)

A fiúk nagy hancúrban voltak, Ábel visított a gyönyörűségtől. Kiváncsi voltam, mi történik...

Ábel egyre gyakrabban akar  - Csaba által elnevezve - "közösségi élményt", vagyis le kell ülnünk hármasban a lépcsőfokokra, vagy egymás mellé a földre és akkor csak ott vagyunk együtt. A legaranyosabb amikor látja, hogy megpusziljuk, vagy megöleljük egymást - na utána több alkalommal tolja össze a fejünket vagy húz oda Apához, hogy még-még, majd pedig őt kell megölelgetni és ekkor olyan elégedett mosoly ül ki az arcára, hogy valami tündéri :)))

Ha olyan kedve van Ábel nagyon szófogadó tud lenni. Visszapakol, odahozza, amit kérünk, segít főzni, lelkesen törölget... kár, hogy csak néha kapja el a "jajdejókisfiúvagyok" érzés!

De a csúcs, amikor indulunk valahová és mindig elkapja a csizmámat és belelehel, hogy megmelegítse - ezt Anyutól tanulta, aki mindig megmelengeti neki a cipőket, mamuszokat.

Ábel már profi állathangutánzó lett, hála a sok mesének, mondókának. Egyik este összeszedettük vele a repertoárt:

kutya, cica, paci, nyuszi, kacsa, liba, béka, hal, kígyó, kecske, egér, tehén, bika, csacsi, kismadár, farkas, oroszlán, kakas, pipi, bagoly, méhecske, malac, bárány

HÁT NEM OKOS?!?

Hát kisfiunk még nem egy dumagép, pontosabban ő magyaráz rendesen, csak még mi nem értjük.

Megpróbálom összegyüjteni a szavakat, amik mennek: 

apa; anya; mama; papa; kakaó; ezt is, azt is; labda; át; csücs; tepté (cipő), kuka; hapka (sapka); halló; ojja (orra); heme (szeme); haja; pipa; kek (keksz)

Meg kell mondanom, hogy elfeledkeztünk Ábel névnapjáról. De mások nem! Volt kollaganőimtől kaptunk kedves köszöntést, sőt Réka is felhívott, hogy a kislányok, Rubi és Korall kívánnak Ábelnek boldog névnapot :)))

A legközelebbi Bóbitában pedig Alíz köszöntőt énekelt őkelmének.

Hát kisfiam, nem semmi!

A fa alatt elég sok ajándék gyült össze, különösen Ábel gyüjtött össze egy szép kis játék-mesekönyv arzenált. De a legnagyobb ajándékot mi kaptuk Tőle.

MÁSODSZOR ALUDTA ÁT AZ ÉJSZAKÁT, VAGYIS 8 ÉS FÉL ÓRÁT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Lehet, hogy ez most már így lesz?!? Lehet, hogy vége a zombi-létnek?!? Lehet, hogy ezentúl aludni fogunk éjjel?!?

Ja, és holnap lesz 20 hónapos :)))

Néhány hete Ábel teljesen odavan Apáért. Persze eddig is nagyon jól megvoltak, de mostanában reggel az első szava "Apa" napközben többször keresi, este az állateteés altta izgatottan várja, lesi és amikor belép, mindente ldob a kezéből és rohan az ajtóhoz - na ezért tényleg érdemes hazajönni: