Egy kedves ismerősünk blogját nézegetem, aki arról ír, hogy a férje több év után is szívecskéket rajzol neki a hóba, ablakra, ahová csak lehet.
Odafordultam Csabámhoz, hogy "Te mikor rajzolsz nekem szívecskét?". Szívem hulla fáradt volt, épp fájt a torka és még Ábel is rajta lógott. Rezignáltan ennyit mondott: "Én akarnék, de mire hozzákezdenék, elfelejtem"
Most morogjak, vagy örüljek - úgy döntöttem inkább örülök a szándék-szívecskéknek.