Ábel néhány hete jár Családi Napközibe, ovi, bölcsi helyett. Már ott is ebédel és alszik, amire nagyon büszke vagyok.
Lehet, hogy ez az egész nekem volt nehezebb - bár Csaba is izgult rendesen - de igyekeztem mindig azt mutatni, hogy hű de nagyon jó, hogy beengedlek az oroszlánbarlangba, idegenek karmai közé... De tényleg jól vette az akadályokat. Amikor először aludt ott és azt mondták nem volt semmi gond, nem sírt, szépen evett és elaludt, na akkor jött a gombóc a torkomba és majdnem elsírtam magam örömömben.
Ma délután konkrétan álltam a csoportjuk ajtajában és úgy kellett kikönyörögni. Örült nekem, de nem nagyon akart elindulni - ezt is megértük.
