A nagy hóban persze mi is ettetük a madárkákat. Többnyire feketerigók jöttek, de néha cinkék és egy-egy szépséges szajkó is megjelent. Amikor az egyik mesekönyvben felbukkant egy szajkó, Ábel már mutogatott is a nappali előtti diófára, hogy ott, ott volt a szajkó... elképedtem, hogy így emlékezett a madár nevére.
Az ajtóablakból is kiválóan lehetett lesni a rigókat, mivel ők nem láttak befelé :)
