Nálunk mostanában az idill úgy néz ki, hogy kora este kitelepedünk Ábellel, amikor már kellemes az idő, langy szél fúj, elcsendesedik a világ, de felélednek a madarak és a lepkék. Ábel a sok jövés-menés közben néha letelpszik, hanyat fekszik. Ilyenkor gyorsan mellé bújok és együtt nézegetjük a mandulát, a falevelet, az ágakat.
Ma ebbe az idillbe gondolt Borcsa kutyánk is becsatlakozni, egész konkrétan próbált rám feküdni, de lebeszéltem róla.
S hogy mi köze a fogaknak az idillhez? Ilyenkor a nagy kacajok közepette tudom csak rendesen megnézni hány foga van Ábelnek - pontosan 6 és 2xfél.
