A szeparációs szorongás kellős közepén vagyunk. Az ehhez társuló nehézségek már hónapok óta megvannak. Ábel vernyogni kezd, ha kifelé megyek a szobából, éjjel többször is ellenőrzi, hogy megvagyok-e, idegen kezében csak akkor marad meg ha lát stb. De mostanában jönnek a kellemes következmények is, mégpedig az odabújás! Játék közben többször odamászik hozzám, felkapaszkodik, ilyenkor megölelgetem, feltankol és már robog is tovább - én meg ott maradok olvadozva... Csabával is műveli eme szívmelengető szeretgetést, így hesegetve el az aznapi bosszúságokat :)
Újabban esténként szopizás közben is többször felnéz, hogy még megvagyok-e, sőt felnyújtja a kis kezét, amin végig kell puszilni az ujjait, majd odatartja a tenyerét és a kézfejét - én meg persze lelkesen puszilgatom, és mindenki elégedett :)))
B. Judit 2011.03.03. 08:41:31