Ma reggel Szívem saját költésű locsolóverssel, Ábellel a karján igyekezett megóvni engem a hervadástól. Mondjuk eléggé kókadt voltam még, mert Ábel minimum 20x ébredt az éjjel, mivel a harmadik fogát növeszti. A fognövesztésre azért még gyógyír a szopizás, de csak éjjel, amikor senki se láthatja, nappal már derogál ilyen dedós dolgokat csinálni. Különben is Ábel egyre nagyfiúsabb. Gyakran megdöbbenek rajta mennyi mindent ért már és ekkor derül i az is, hogy igen szelektív a hallása is, főleg amikor tilosban jár.
Nemrég amikor Csaba port törölt és mondtam Ábelnek segítsen Apának, elkezdte törölgetni a korlátot, amit addig nem láttam tőle. A hajkeféjét is elkedte rendeltetésszerűen használni, vagyis már nem csak rágja. Egyre többször fordul elő, hogy elfeledkezik magáról és megáll egyedül, amikor aztán rájön erre, gyorsan megkapaszkodik :)
A legtündéribb azonban, hogy odabújik hozzánk és a kezünkre, vállunkra, fejükre hajtja a fejét és szeretget minket - de ezt sokszor és ez annyira jóóóóó!!! Mostanában kezd megküzdeni a gyerekek között a játékokért is. Leginkább úgy,hogy kiszedi egy-egy megszeppent kislány kezéből a kiszemelt kincset, de komoly huzivoniba is belemegy nagyobbakkal is - még nem tudja felmérni az erőviszonyokat.
Ha belegondolok, hogy tavaly ilyenkor már készülődött kifelé...
