Hogy miért íródik ez a blog?
Hát egyrészt, mert Ábel igazán várva-várt baba volt, Jó, tudom, a legtöbb babát nagyon várják, de aki ismer, az tudja, hogy ez nálunk egy kicsit másképp történt. Annyira már benőtt a fejem lágya, hogy tudjam, nagyon gyorsan halad az idő és a csodálatos pillanatokat el kell kapni, be kell fagyasztani - akár egy ilyen blogba - hogy bármikor kiolvaszthatóak, és ismét boldogítóak legyenek. Ha nem írtam volna le, már most nem emlékeznék több fontos momentumra.
Aztán ahányszor visszaolvasom, újra és újra hálás vagyok Istennek, hogy ígérete szerint megajándékozott minket Ábellel.
Megerősít is, hiszen a kedves hozzászólások éreztetik velem, hogy ez másoknak is fontos és nem vagyunk egyedül.
És persze fontos azért is, mert a Család nagy részével ritkán találkozunk. Így ők is láthatják Ábel fejlődését, mindennapjaink örömeit, és így egy kicsit részeseivé lehetnek ezeknek.
Tudom, ez az egész egy elfogult iromány, néhol negédes, túl részletes, talán túl kitárulkozó, de vállalom.
És hogy miért is íródott ez a bejegyzés? Talán elolvassa az is, aki miatt történt...
