Ma nagy utunk volt. Mert hát egy nap alatt a Balcsira és vissza nekünk nagy útnak számít. Az ifi nagytáborba mentünk az én kedvemért nosztalgiázni és meghallgatni Szenczy Sándor előadását. Meg persze, hogy Apuci tudjon gyakorolni szabadvízen az ironman-re. Nagyon klassz volt beleszagolni ismét a nagytábor hangulatába, jókat énekeltünk és az előadás is nagyon hasznos volt. Mondjuk ismerős arc nagyon kevés, pontosabban harminc felett mindenkit ismertem ,a fiatalabbak közül pedig a népes unokahúg, unokaöcs sereggel találkoztunk és Csabó bátyóval. Aranyosak voltak, úgy megörültek nekünk, ami persze Ábelnek szólt (meg talán a reggel megsütött, friss palacsintáknak). 

De ami a lényeg, hogy Ábel tündéri volt! Az utat végigaludta, nem zavarta, hogy a kocsiban kap tiszta pelust és szopizásokat is ott zavartuk le. Kivárta amíg mi ettünk és mindenkire mosolygott, aki arra járt. Készültem, hogy este itthon nagyon ki lesz bukva, erre édesen nevetgélt és beszélgetett és 8-kor zokszó nélkül "ment" aludni.              Olyan okos-ügyes-édes kisfiam van!!! (Én lehetek ilyen elfogult, ugye?!)